(1921-1987)

Burián József mint pedagógus család első szülöttje látta meg a napvilágot 1921. február 7-én Felsődobsza községben. Három testvér között ő volt a legidősebb. A családi hagyományt folytatva ő is pedagógus lett, miután elvégezte a miskolci „Fráter György” Katolikus Gimnázium 4 évfolyamát majd az egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző 5 évfolyamát. 1940-ben szerezte tanítói diplomáját. Szakképzetségével csak mint egy három hónapot taníthatott szülőfalujában, mert 1940 decemberében sorkatonai behívót kapott, Mármarosszigetre az I. Hegyi Tűzér Hadosztályhoz.1942-től a keleti fronton, a Donnál szolgált, ahol 1943-ban támadás során váll-és nyak- sérülés érte sorozatlövő fegyvertől; hadikórházba került. Felgyógyulása után 1944-től újra hadműveleti területre vezényelték, ismét a keleti frontra. Ez alkalommal hadifogságba esett, ami 3 év 65 napig, összesen 1160 napig tartott. Helyszíne a volt: Szovjet Grúz Köztársaság fővárosa, Tbiliszi. Fogságból való szabadulása után 1948-1949-ig először Felsődobszán kezdett el tanítani, majd 1949-től nyugdíjazásáig Abaújszántón volt pedagógus, illetve párhuzamosan folytatott társadalmi tevékenységet. 1949-ben házasodott. Felesége szintén pedagógus. Két fi gyermeket neveltek fel. Fiaik egyike igazolhatóan követte a családi hagyományt azzal, hogy fúvós zenekarba került mint a Magyar Néphadsereg tisztje. Burián József tanár úr 1951-től a nyíregyházi Tanítóképző Főiskolán orosz nyelvtanári szakon tanult tovább és képesítést szerzett. Pályája egyik csúcspontjaként értékelendő, hogy Encsi Járásban felügyelő lett. Közéleti szerepvállalásának kiemelkedő teljesítménye volt az a közreműködés, melyet a helyi Sajtüzem megszűnése után azért vállalt, hogy sok helyi lakos ne maradjon megélhetés és munkahely nélkül. Személyesen segítette a Fővárosi Kézműipari Vállalat új üzemegységének nagyközségünkben való telepítését. Ez az üzem teljesen új létesítmény, mely ma is több helyi lakosnak ad állandó munkalehetőséget. Burián József tanár úr pályáját színesítette az ifjúsághoz való kapcsolata az úttörő mozgalmon keresztül, melynek hosszú időn át vezetője volt.