Polgármesteri köszöntő

Abaújszántó története

A város fekvése

A város címere /képtár/

Kistérségek

A város kapcsolatai

A város nevezetes szülöttei

Civil szféra

Egyházi élet

Közbiztonság

Közműhálózat

Természetvédelem

Borkultúra

Kapcsolódó linkek

Műemlékek

Látnivalók /képtár/

Üdülés-pihenés

Kirándulás

Vendéglátás

Sport

Kiadványok

Rendezvények

Művelődési Ház

Teleház, e-Magyarország

Tourinform iroda

Hegyalja Televízió

Fesztiválok

Városnap

Prospektus

Kapcsolódó linkek

Polgármesteri Hivatal

Képviselő testület

Kisebbségi Önkormányzat

Bizottságok

A várossá válás útján...

Főépítész

Fejlesztési tervek

Statisztikai adatok

Gazdálkodás

Kapcsolódó linkek

Ipar

Kereskedelem és szolgáltatás

Mező- és Erdőgazdaság

Cégek, vállalkozások

Ingyenes apróhírdetés

Kapcsolódó linkek

Fontos telefonszámok

Egészségügy

Szociális ellátás

Oktatás

Közlekedés

Pénzintézetek

Kapcsolódó linkek

Önkormányzat hírei

Aktuális

Apróhírdetés

Kapcsolódó linkek

Iskolák

Óvoda

Művelődési Ház

Orvosi rendelők

Őszi Napfény

Védőnő

Tűzoltóság

Polgárőrség

Rendőrség

Kapcsolódó linkek

Vendégkönyv

Fórum

.:Üdvözöljük Abaújszántó honlapján:.

                                                                               

Vendégkönyv Intézmények Hírek Közérdekű Gazdaság Önkormányzat Turizmus - Szabadidő Abaújszántó

Homonnay István

 

(1915-1988)

Homonnay István tanító volt. Földrajz-biológia szakos tanár, szakfelügyelő, fafaragó népművész, szőlész-borász, rajzolt, festett; a ritka polihisztorok egyike volt.

Abaújszántón született 1915. február 12.-én. Óvodai, népiskola és polgári iskolát is itt végezte. Polgárit elvégezve különbözetivel átment a gimnáziumba Újpestre, de időközben bejutott az Egri Tanítóképzőbe, ahol 1939-ben végzett. A tanítóképző végeztével, katonai behívóval Kárpátaljára került egy tiszta ruszin községbe. Itt ruszinul kellett tanítania. Majd megkapta a kilencedik katonai behívóját, ami már a frontra hívta. Másfél év frontszolgálat, s majd két és fél év szovjet hadifogság után tért haza, ahol 1979-ig, nyugdíjazásáig tanított. Gyermekkorától szertett faragni, a népi motívumok végigkísérték a munkáit. A szőlő motívumokat és a szőlős gazdákat szívesen megfaragta. Többször kitüntették, mint pedagógust, de a legnagyobb kitüntetést a gyerekektől kapta. Tanított felső tagozatban, ipari tanuló iskolában a kőműveseket szakrajzra, gimnáziumban könyvkötészetet, dolgozók és továbbképző iskolában, vezetett úttörőket. Minden iskolai munkát szívesen végzett.. Nagyon fontosnak tartotta a korszerű szakmai ismereteket, de legalább annyira a nevelést, a fiatalok életre való felkészítését, a szülőföld megismerését, szeretetét, a jó és a szép észre véttetését. Festményeit, rajzait, fafaragványait már életében közkincsé tette, elajándékozta iskolájának, kollégáinak, tanítványainak, mindenkinek, akiről hitte, hogy tenni tud szülőfalujáért, az itt élő emberekért. Gyűjtötte a múlt értékeit, szülőföldje történetét, mondákat, népszokásokat, népjóléti értékeket. Szívesen beszélgetett az emberekkel, nem nyilatkozott, hanem eszmét cserélt. Szerette az embereket, szeretett találkozni velük.

Bízott a jövőben és embertársaiban, s remélte még sikerül a múltból egyet-mást átmentenie a jövő generációinak…

Szeretem az embereket és a mát...de a jövőért lelkesedem a legjobban.