Lenyel István immár 7 éve nincs közöttünk. Egerben végezte a tanítóképzőt és a főiskolát is kitűnő eredménnyel, s mint történelem-földrajz szakos tanár került Szántóra. Tehetségét, szervezőkészségét ,. Tehetségét , lelkiismeretességét felettesei hamar felismerték ,és rövidesen az iskola élére állították. Összesen 32 évet dolgozott itt ,megfeszített munkával. Nagyon elhanyagolt épületeket kapott ,sőt a kis iskola építése be sem fejeződött akkor. Így minden évben renoválnia ,korszerűsítenie és építenie kellett. Hozzá tartozott 20 évig az óvoda is. Rövid időn belül diákotthont létesített és 5-6 csoporttal működő napközi otthont is. Később1964-től a gimnázium beindítása is a vállára nehezedett, s ez új feladatok elé állította. Legfontosabb célja az volt, hogy a szántói gyerekek semmibe se szenvedjenek hiányt ,így a felszereléseket is állandóan korszerűsítette ,az oktatás és nevelés terén magas követelményeket állított a nevelők elé. Évtizedekig bázis iskola volt a szántói, így szinte minden szaktárgyi versenyről első díjakkal tértek haza a gyerekek.

Közben fokozatosan bővült a kis-és a nagy iskola is ,az utóbbi szinte a háromszorosára nőtt, s végül a tornacsarnok felállításával ért véget. Így lett a környék legnagyobb, legszebb, legjobban felszerelt iskolája. Előzőleg már sok szaktanterem működött itt. Tisztaság, rend ,fegyelem és pontosság uralkodott minden vonalon az igazgatósága alatt. Eredményeivel soha nem dicsekedett, mert szerény ember volt ,szavahihető és lelkiismeretes. Rendezvényei, ünnepségei ,főleg a ballagások ,a tornavizsgák ,a színdarabok és a közeli és távoli kirándulások felejthetetlen emlékek maradnak a diákok emlékezetében. Becsületességének, lelkiismeretességének meg volt az eredménye.

Munkatársait megbecsülte és Őt is a kollégái, sőt az egész község ,s ezt a viszonzást élete végéig meg is kapta.