Sivák Barnabás 1905-ben született Péder községben. Apja juhász-mesterséget folytatott, anyja juhászcsaládból származott, így nem meglepő, hogy ő maga is juhászmester lett.

1928-ban, 23 éves korában nősült meg. Családjával 1931-ben költözött az Abaújszántóval egybeépült Cekeházára.

A II. Világháború idején szovjet fogságba esett, s az azt követő évben került vissza Debrecenbe, majd onnan haza, Cekeházára.

Sivák Barnabás szinte egész életét Észak-Magyarországon töltötte, dalolni is itt tanult. Dalait, daljegyzeteit ( a családdal együtt ) nagyrészt Cekeházán készítette. Több hangszeren játszott, megtanult tárogatózni, klarinétozni, furulyázni, citerázni, hegedülni, harmonikázni.

Betyár balladáinak, lírai és egyéb dalainak száma mintegy 100-ra tehető, melyet maga Kodály Zoltán kiemelkedő daltudásnak nevezte. Sivák Barnabás munkája eredményeképpen 1961-ben elnyerte a „népművészet mestere” címet. 1973-ban kiadásra került A cekeházi Sivák család története című monográfia, mely tartalmazza az általa megőrzött népdalkincset.