Várkonyi Károly
1910. január 31-én, Debrecenben született. Budapestre került fel a
szülei foglalkozása miatt, ahol a diákéveit töltötte. Onnan került ki
Berlinbe, majd Párizsba nagybátyja segítségével a művészeti akadémiára.
(Nagybátyja is festőként élt Berlinben.) A diákévek után visszakerült
Debrecenbe, ahol megnősült. Tagja volt a debreceni Ajtósi Dührer céhnek,
mely Debrecen akkori neves grafikusművészeit tömörítette egybe. A háború
alatt térképész tisztként szolgált a vezérkarnál, a Simonffy által írt
Komp ország katonái című könyvben név szerint megemlítik több helyen.
Háború után a fogságból hazatérve a vízügyi igazgatóságnál dolgozott,
majd rajzpedagógusként folytatta pályafutását. Művészeti tevékenysége
folyamatosan ívelt felfelé. Wasingtonban III. díjat nyert egy
háborúellenes grafikai sorozatával, majd grafikai világkiállításokra
sorozatosan meghívták és a mai napig hívják. Személyesen részt vett
Dániában, Németországban, Olaszországban (ahol a rendező várostól
díszpolgári oklevelet kapott), Francia országban, Jugoszláviában,
Svájcban rendezett kiállításain. Hívták Japánba, Kínába is, ahová nem
utazott idős kora miatt. Abaújszántóhoz ősi gyökerek kötik. A Várkonyi
Amadé család leszármazottjaként ezen a környéken érzi otthon magát. Bár
folyamatosan soha nem élt itt, mégis szívesen vesz részt Szántó művészi
életében. Ezért is vette meg 25 évvel ezelőtt a Dobszai úton egy telket
rommal, melyet átépítettek, mert itt a kikapcsolódást keresi. Szántót
második otthonaként szereti. Felesége három évvel ezelőtti halála és
előrehaladott kora miatt már csak akkor jön ha fiai is jönnek vele.
