A településünkön a kereskedelem nyomai már a kezdetek kezdete óta fellelhető, mivel területileg rendkívül alkalmas volt az egyes régiók által megtermelt termékek cseréjének lebonyolítására földrajzi fekvésénél (a Tokaj-Kassa útvonal és a Debrecen-Krakkó útvonal felénél fekszik városunk) és széles kínálatánál fogva.

Négy országos vásár, heti három piac tartásának jogával rendelkezett, melyet többször is megerősítettek, többek között Mária Terézia is. A négy vásár időpontja: decemberi Miklós-napi (Mikulási), tavasszal nagycsütörtökön napján (húsvét előtt), június első szerdáján (sarlós vásár), október első szerdáján (hordós vásár).

Az ipari termékeken kívül a szemes termények adásvételén túl az állatvásároknak volt a legnagyobb jelentősége.

Fontos volt a település közvetítő fuvara is, melyet főként azok a zsidó nagykereskedők vették igénybe, akik nem tartottak igás lovat.

Abaújszántón a legrégebbi időben a római katolikus templom tövében alakult ki a piac, illetve vásártér és ez maradt legutóbbi időkig a szerdai, vagyis a heti főpiac helye. Marcinfalva Abaújszántóhoz csatolása következtében (XV. század) alakult ki a felső piactér, ahol szintén elfért az árut kínáló és kereső tömeg. A piac napokra oszlott. A főpiac szerdára tolódott és a kevésbé látogatott piac péntekre, illetve vasárnapra tevődött át. A szerdai nagy piac már nem zavarta az istentisztelet. A pénteki és vasárnapi piactér is távolabbra került a templomtól. E két hely lett a városunk magva, központja, melyet a lakosság hosszanti utcákkal „körültelepült”.

Később a piacok az áruféleségeknek megfelelően tovább tagozódtak: a „Csordajáró közig” tartott az élelmiszerpiac , melyen a lisztet értékesítették; a mai Rákóczi utcában került sor a református templom melletti téren a korpa, a kukoricadara és a szemestermények árusítására, ez volt a „ gabonapiac ”. A hegyköziek szekerei, a tűzifát árulók az evangélikus és zsidó templom előtti téren sorakoztak, így ez volt a „fapiac ”.

A vásártér Abaújszántó déli bejáróján volt, a Dobszai, a Rákóczi és a Béke utak találkozásánál a Háromrózsa kocsma előtti téren. A kirakodó vásárok az I. világháború idejéig két naposak voltak, jelentőségük később csökkent le.

A piaci árusítás mai napig megőrizte létjogosultságát, mivel erre a felvásárlóerő jelenléte miatt még most is van igény. Jelentősebb piaci napok a szerda és a péntek maradtak, melynek ma is ugyanolyan látványosak és közkedveltek, mint voltak évtizedekkel korábban. Tavalyi évben sikerült is egy korszerű, minden igényt kielégítő, de a hagyományos árusítást lehetővé tevő épületet emelnünk, mely településünk központi ünnepségeinek lebonyolítására is alkalmas lesz. A piac fenntartója és üzemeltetője az Önkormányzat.

Az általános áruház hiányát nem érezztük meg, talán még szerencsésebb is, hogy nem jött ilyen létre, mivel az a hagyományos kiskereskedelmet teljesen visszavetette volna. A jelenlegi kiskereskedelmi szolgáltatások minden igényt kielégítenek, a meglévő egységek közül a legtöbb már több éve működik ugyanazzal a tevékenységi körrel. Örvendetes tény, hogy egyre többen látnak fantáziát abban, hogy érdemes ilyen egységeket létrehozni, a hiányzó termékeket, szolgáltatások által keltett űrt betöltetni. Ezek az üzletek, szolgáltatások is nemcsak a helyi, hanem a térségből ide érkező vevőkre építenek. A nagyvárosokban (Miskolc, Kassa) lévő bevásárlóközpontok nem mindenki számára elérhetőek, ezért továbbra is megmarad az igény a kiskereskedelmi egységek iránt. .

Az abaújszántói és szerencsi ÁFÉSZ 1982-ben fuzionált egymással. Az abaújszántói ÁFÉSZ-hez tartozott Baskó és Sima települése is. Ezek későbbiek folyamán felszámolásra kerültek a gazdasági változások, a piaci helyzet alakulása alapján.

Az ÁFÉSZ 1999-ben saját vállalkozást hozott létre, mely jobban tud alkalmazkodni a megváltozott piaci viszonyokhoz. Ma ez a cég főként az ÁFÉSZ tulajdonában lévő épületek bérbeadásával foglalkozik, illetve egyes korábbi tevékenységeket is megőrzött (vendéglátó egység üzemeltetése), és most 4 főt foglalkoztat.

A ma még működő szervezet, főként a meglévő ingatlanok bérbeadásából tartja fenn önmagát.

Az ÁFÉSZ helyi ellátáson túl a térség számára ellátást biztosít a sütöde, a szikvíz palackozó, a húsboltok, a virágboltok, a ruházati kereskedések, a cukrászda, a fodrászat.

A megye első üzemanyagtöltő állomásaként 1923-ban jött létre Blau Jenő vezetésével a római katolikus templom melletti területen. Már ekkor engedélye volt gázolaj árusítására is. A II. világháborút követően ÁFOR kútként üzemelt, majd a rendszerváltást követően 1991-ben magánkézbe került. A hét minden napján nyitva tartó kút sikeresen maradt talpon az erős konkurenciaharcban, hiszen Abaújkéren és Rátkán is üzemel ilyen töltőállomás, de a közeli városokban is (Szerencs, Encs, Gönc). Ilyen mértékű telítettség mellett eredményként fogható fel, hogy meg tudott maradni ez az állomás és ki tudja szolgálni az átmenő forgalmat.

17 egység nyújt különféle szolgáltatásokat a vendéglátás terén. Működik 2 büfé, 7 kiskocsma, 1 cukrászda, 3 söröző. Van panzió, Hegyalja panzió néven, befejezéséhez közelít a Rákóczi út végén épülő melegkonyhás fogadó is. Vendéglátó helyekről: címlista

A nagyszámú iparos mellett a legnagyobb szolgáltató a helyi GAMESZ volt, mely megszűnt, és feladatkörének egy részét az Önkormányzat , más részét pedig különböző szolgáltatók ( hulladékszállító, temetkezési vállalkozók) vették át. Alapítás alatt van az Abaújszántói Településüzemeltetési Kht., mely az Önkormányzattól átvenné mindazokat a feladatokat, melyeket ebben a formában hatékonyabban, eredményesebben tud ellátni. A tervezet szerint a piac, a strandfürdő, a mezőgazdasági erőgépek, valamint a konyhák üzemeltetése lesz a feladata.

Más jellegű szolgáltatásokat, mint például a fodrászat, a kozmetika, a szolárium, a temetkezés, az áruszállítás vállalkozások biztosítanak a helyiek és a környékbeli lakosság számára.

Mezőgazdasági szolgáltatást két részvénytársaság mellett öt vállalkozás biztosít a lakosság felé.

A településen több évszázados hagyománnyal rendelkező heti piacok számára a 2001-2002-es években egy teljesen modern, a mai kor követelményeinek megfelelő épületet sikerült kialakítanunk, mely felváltotta a több évtizede meglévő műanyag hullámlemezborítású, egyenetlen elárusító asztalokkal bíró korszerűtlen és bezárásra ítélt piacot (az ÁNTSZ sorozatosan kifogásolta a működését, működtetését, mivel nem rendelkezett a jogszabályokban előírt közegészségügyi intézményekkel).

Mivel a piac települési és térségi szempontból is jelentős szerepet töltött, illetve a mai napig tölt be a kereskedelem, a mezőgazdasági árutermelés és –csere területén, indokolt volt egy olyan épület kialakítása, létrehozása, mely megfelel az előírásoknak (nemcsak a hazai, hanem az Uniós jogszabályoknak is) és településünk városiasodó látképébe beilleszkedik.

Felújított új Piactér parkolóival, a kandelláberekkel településünk üde színfoltja és egyben központja

A piac, a pavilon kialakítása a sikeres pályázatok függvényében két ütemben történt: első részben került sor a Piactér burkolatának, a vízelvezető folyókák, átereszek, a parkolók kialakítására. Ezeknek a munkálatoknak a befejezését követően került sor a piac épület kialakítására, megépítésére, melynek megjelenése, anyaga mind a térségre, mind a településre jellemző elemeket hordoz magában. E munkálatok végső fázisában került sor a kiszolgáló egységek (gombavizsgáló, iroda, vizesblokk) kialakítására.