Abaújszántó és környéke a háziállatok tenyésztésére is kedvezőnek bizonyult. A szőlőültetvények ellenére maradt elég terület az állatok legeltetésére. A vízjárta rétek és az erdei tisztások a téli takarmányszükségletet bőven ellátták illatos szénával.

A háziállatok közül a legfontosabb a magyar szürke fajtájú szarvasmarha volt. Környékünkön a rideg és a „félrideg” tenyésztés fordult elő. A városiasodással, az iparosodással egy időben fokozatosan jelentek meg és kerültek előtérbe a lovak, melyek gyorsabbak és szívósabbak voltak az ökröknél, így fokozatosan felváltották őket. A rövid füvű legelőkön a juhtenyésztés lendült fel. A rackajuh volt az általánosan tenyésztett, melyet főként hosszú szőrszerű gyapjáért és húsáért tartottak. A racka fajtájú juhokat kiszorította a merinói fajtájú juh, melynek gyapjúja jobb minőségű volt a rackáénál. A házi sertés tartása általános volt, minden család igyekezett annyi sertést, malacot tartani, mely biztosította az egész évi zsír, szalonna és húsellátást. A 20-as években jelent meg a hagyományosan magyar eredetű fajta, a mangalica, amely kimondottan zsírsertésnek számított. A II. világháborúig nagy számban tartották a szamarakat is, elsősorban amiatt, hogy igénytelenségük mellet alkalmasak voltak kisebb terhek cipelésére szívósságuk folytán. 1945 után vált közkedvelté a kecske is, melyek „tisztviselő teheneként” csúfoltak. Nagy számban tartottak szárnyasokat is: tyúkokat, kacsákat, libákat, illetve galambot is. Fontos szerepet töltött be és tölt be a mai napig a nyúltenyésztés és a méhészkedés is. Sokan űzték, űzik keresetkiegészítésként.

Jelenleg a sertés mellett a baromfi, a nyúl, a méh játszik döntő szerepet a házilag folytatott állattenyésztésben. A Mezőgazdasági Szakképző Iskola rendelkezik egy tanüzemmel, melyben minden korábban tenyésztett állat (szürke marha, mangalica, rackajuh, stb.) megtalálható.

Vannak, akik inkább kedvtelelésből, hobbiból tartanak lovakat, de állományuk ma már nem jelentős.

A korábbi időszak állatállományát ma már csak a juhtenyésztés idézi fel, mivel ma is többen foglalkoznak ezen tevékenységgel, annál is inkább, mert még mindig vannak alkalmas területek erre.

A település vágóhídja már a középkorban is megvolt, és ma is itt veszik át az állatokat.