Településünk életében a gyümölcstermesztés már nagyon régen fontos szerepet játszott. Nagyjából a szőlőtermesztéssel párhuzamosan lendült fel a termesztése a gyümölcsnek is. 1505-ből való címerünkben is a Szent Istvánnak vélt alak egyik kezdőben egy szőlőt, a másikban egy gyümölcságat tart. A gyümölcstermesztés fellendülését több tényező is elősegítette: egyrészt a földrajzi adottságok (napos domboldal, kellő nedvesség, stb.) kedvezően hatnak az íz, szín, aroma kifejlődésére. Másrészt jelentős tény volt a mezővárossá (oppidummá) történő fejlődés. Harmadrészt, pedig Kassa és környéke mint jelentős méretű felvevőpiac jön számításba, de hatással volt az a szándék is, hogy a szőlő között, mint monokulturális területen a gyümölcsfa, mint köztes „termény” elférjen. A változatos talaj és egyéb tényezők miatt sokszínű volt a gyümölcs faj és fajta közötti sokféleség. Legtöbbet a ma már törzskönyvezett „Gönci Magyar Kajszi” barackból termeltek és szilvából, és más csonthéjasokból: cseresznye, meggy, őszibarack, stb. Általában a legtöbb háznál megtermett a diótól a fügéig minden.

Kedvezőtlen hatással volt a gyümölcstermesztésre is a XIX. század végén jelentkező filoxéra-járvány : a kipusztult szőlőterületeket már nem telepítették újra, hanem helyükre előbb gyümölcsöskerteket létesítettek, melyeket az újabb járvány szintén megtizedelt.

Szintén negatív tartalmú esemény volt számunkra a trianoni döntés, hiszen a legnagyobb felvevőpiac, Kassa és térsége már egy másik országhoz tartozott, így jelentősen visszaesett a termesztés is.

Ugyanilyen gondot jelentett a zsidó származású lakosság nagyszámú elhurcolása is, mivel ezek kereskedőkként biztosítani tudták a megtermelt áruk, így a gyümölcs eladását.

Ma ismét jelentős mértékű gyümölcsös ültetvények veszik körül településünket, köszönhetően annak, hogy sokan látnak kitörési és pénzforrási lehetőséget a szőlészet mellett a gyümölcstermesztésben is.. Ismét hódít a kajszibarack, a szilva, a ribizli, a meggy, a feketebodza, de sokan telepítenek diót, cseresznyét, köszmétét.