– Kik alkották az évek során a szakosztály gerincét?
– Stabil tagok voltak szinte végig Géra Barnabás, Matisz Csaba, Lengyel Ottó és Nánási István. Ők síeltek is és a pálya kialakításában is segítettek. A fiatalok közül Pongrácz Imre, Juhász György és mások nevét is említhetném. Érdekességként mondom el, hogy a már korábban megnevezett Balogh Ferenc soha nem síelt. Sportszeretetből segített nekünk. A tízéves unokája Balogh Bence viszont az egyik legügyesebb a szakosztályban.
– Megfelelő-e a sí szakosztály utánpótlása?
– Nem mondhatnám. A testnevelő tanároknak kellene ebbe bekap-csolódni, de eddig ez nem történt meg.
– Milyen támogatást kap a sí szakosztály?
– Volt olyan is amikor semmit sem kaptunk. Az utóbbi években ez némiképp változott.
– Mikor lett sportköri elnök?
– Szerencsről jöttem hazafelé, amikor Soltész Zoltán és Tóth Lajos már várt a busznál. Megkérdezték: vállalnám-e az SE elnöki posztot? Sotkó János helyére keresnek valakit. Olyan pártatlan személyt akartak, akit mindenki elfogad. Ez 1988-ban történt. Először csak néhány évről volt szó, amiből több, mint tíz lett.
– Tudomásom szerint a sí szakosztályon kívül a vízilabdával is foglalkozott. Ez hogyan alakult?
– Amikor 1972-ben hazakerültem Szántóra dolgozni a munka után az első utam mindig a strandra vezetett. Itt kezdtünk el a baráti körömmel vízilabdázni. Versenyszakosztály nem működött csak tömegsport szinten űztük ezt a sportágat. Egyszer a BVSC csapata is eljött hozzánk edzőtáborozni. Ezt úgy hoztuk tető alá, hogy Miskolctapolcán voltunk egyik alkalommal és a BVSC csapat éppen ott gyakorolt. A kispadon ülőkkel szóba elegyedtünk és meghívtuk őket Abaújszántóra. Elfogadták az invitálást, mert tetszett nekik a környék.
– Ez felpezsdülés volt a helyi vízilabdázás életében?
– Igen, hiszen addig nem is tudtunk minden szabályt pontosan. Hídvégi úr a BVSC szakosztályvezetője hozott nekünk egy szabvány labdát és megismertetett bennünket a szabályokkal is. Az Augusztus 20-i ünnepségen már bemutató tornát rendeztünk a MEAFC, a BVSC és az Abaújszántó részvételével. Azóta ez a torna - az idei évet leszámítva - minden évben meg lett rendezve.
– Miért nem indultak bajnokságban?
– Ehhez fedett uszoda kell. Enélkül minden meccsünket idegenben vagy semleges pályán játszottuk volna. Ez pedig az állandó utazással együtt már olyan nagy költséggel járt volna, amit nem tudtunk bevállalni. Maradtak a különböző tornák és barátságos mérkőzések. Például rendszeresen indulunk a Miskolc-Tapolcai öregfiúk tornán. 2003-ban például legyőztük Miskolc Old Boy csapatát.
– Több, mint 30 évet töltött el a szántói sportban. Kérem mondjon el néhány érdekes élményét!
– Előbb már említettem néhányat. Ezeken kívül elnökségem idején játszotta a foci csapat az első NB III-as meccsét. Említhetem még a Borosi teremtornán elért szép eredményeinket is. Kellemetlen emlékem is van. Például, amikor az egyik pénzügyi évet végre nyereséggel zártuk. Jött az APEH és elvitte azt a kis pénzt is tőlünk. Egymást szidtuk a vezetőkkel, de nem tehettünk mást: lenyeltük a békát…
– Meddig volt elnök?
– 2002-ben mondtam le. Úgy gondoltam: vigye tovább más a staféta botot. Az elnökségnek tagja maradtam. Az elnökséget Balla Istvánnak adtam át, később pedig ifj. Soltész Zoltán lett az elnök.
– Az ön elnöksége alatt milyen szakosztályok működtek?
– A labdarúgáson és sín kívül akkor indult be a lovas szakosztály. Utóbbit Plaszkó János vezette, de ő nem kért anyagi támogatást csak erkölcsit. Az AKSE égisze alatt működtek, de teljesen önállóan.