– Hogyan is kezdődött sport pályafutása?
– Már általános iskolás koromban is nagy sportélet volt Abaújszántón. Főleg a kézilabda és a labdarúgás volt a sláger. Utcák közötti bajnokságot szerveztünk "Torino" kapura. Emellett májustól a strandon ment a foci és a kézilabda, de alkalmanként vízilabdáztunk is. Már akkoriban jártam le a sport pályára mert egyik bátyám focizott a szántói csapatban. Labdaszedők voltunk a meccseken. 1969-ben szerveződött az új csapat, amely még bajnokságban nem játszott, hiszen 1968-ban két évre kizárták a csapatot a küzdelmekből.
– Már az első időszakban is kapus volt?
– Igen. Mind kézilabdában, mind labdarúgás sportágban mindig kapus poszton szerepeltem.
– Meddig játszott aktívan? Beszélne pályafutásáról?
– 1970 tavaszán indult be újra a csapat. Csupa fiatal 18-19 éves játékosok alkották. Az akkori Mezőgazdasági Technikumból is
voltak egy páran, de a keret zöme szántói fiatal volt. Tavasszal még versenyen kívül vettünk részt a járási bajnokságban, de 1970 ősszel már hivatalosan is elfogadták nevezésünket. Az 1970/71-es bajnokságban azonnal bajnokok is lettünk a Szerencs Járásban és bejutottunk a megyei II-be! Nagyon jó kis csapatunk volt. 1972. őszén még védtem a szántói együttesben, de 1973. januárban bevonultam katonának. Leszereltem 1974-ben. Akkor már megint a járásiban szerepelt a csapat. Egészen 1986-ig a járásiban kergettük a labdát. Ekkor született az elhatározás: fel kell jutnia a csapatnak a megyei bajnokságba! Sotkó János lett az elnök, én pedig a szakosztályvezető.
A következő évben vagyis 1987-ben befejeztem az aktív játékot, de még az osztályozón védtem.
– Hogyan sikerült megerősíteni a csapatot?
– Hazahívtunk több korábban elkerült szántói játékost: Pócs Bandit, Trombitás Pistát, Korhut Janit, Korhut Misit és másokat. Még egy évig vagyis 1987-ig védtem a kaput, majd átadtam a stafétát Tallár Mikinek. Szerencsés helyzetben voltam, mert a Piértnél dolgoztam és a vezetőség szerette és támogatta is a sportot.
– Ha jól tudom ekkor kezdődött a fellendülés. Hogyan sikerült ezt elérniük?
– Igen nagyjából ettől az évtől kerültünk egyenesbe illetve kezdtünk fokozatosan megerősödni. 1991-ben indult be a vállalkozásunk. Feleségem és én lettünk ettől kezdve a klub fő támogatói. Ez sok embernek nem tetszett, de ez akkor is tény.
– 1996-ban volt egy kis törés…
– Igen. Ennek oka az volt, hogy az önkormányzat a felére csökkentette a korábban megszavazott támogatást. Emiatt nem tudtam tovább én sem vállalni a szponzorálást. A csapat visszalépett a megyei II-be, majd kiesett a körzetibe.
– Két év után viszont újra lendületbe jött a helyi futball.
– Igen, megint visszahívtak segíteni. És én természetesen vállaltam. Megnyertük a körzetit, majd a megyei II-t, visszajutottunk a megyei I-be, egy év múlva pedig az NB III-ba.
– Nélhány éve már mint polgármester is tud segíteni a sportkörnek.
– Igen, 2001-től vagyok szülőhelyem polgármestere. Időközi választáson kaptam bizalmat az itt élőktől. Ezt 2002-ben megerősítették. Hangsúlyozni szeretném, hogy egyedül semmire sem mennék, hiába vagyok polgármester. A testület is maximálisan támogatja a sportot. Itt jegyzem meg, hogy a serdülő és kölyök csapatunkat soha nem szüntettük meg. Még a körzetiben és a megyei II-ben is üzemeltettük, pedig ott nem is volt kötelező. Talán ennek - is - köszönhető, hogy jelenleg elég sok saját nevelésű, helyi kötődésű labdarúgó van a felnőtt keretünkben, amire büszkék vagyunk!
– Néhány éve van női foci és kézilabda csapatuk is, ami ebben a térségben elég ritka.
- Igen és erre a két csapatunkra is büszkék vagyunk. Végre a gyengébbik nem képviselői is sportolhatnak szervezett formában. Ez nagyon fontos. Nyugodtam mondhatom, hogy a település városi rangra emelkedéséhez a sporteredmények is nagyban hozzájárultak!
– Az önkormányzat hány százalékát adja a sportkör költségvetésének?
– Nagyjából 40%-ot. A többit szponzoroktól kapjuk. Amíg ezt tető alá tudjuk hozni, addig nem lesz gond a sportkörrel.
– Gyönyörű pályájuk és öltöző komplexumuk van!
– Ezt 2004 májusban avattuk fel. Nem csak a pályát és öltözőt, de a sporttelep környékét is rendbe tettük. Pályáztunk egy sport és szabadidő centrum megépítésére, amely többféle létesítményt is magában foglal majd. Reményeink szerint 2008-ig elkészülhet.
– Hosszú aktív és sportvezetői pályafutás áll Ön mögött. Kérem néhány emlékezetes élményét ossza meg az olvasókkal!
– Nem feledem első felnőtt meccsemet Golop ellen. Ez egy barátságos 90 perc volt. Farkas Öcsi bácsi volt az edző. Feledhetetlenek a Hernád Kupa meccsek is, amelyeken védhettem. Ezt a kupát mindig Abaújszántó nyerte meg, így végleg a mi birtokunkba került. Óriási érdeklődés nyilvánult meg a torna iránt. Általában 1000 körül mozgott a nézőszám. Ez egyébként egy egész napot betöltő program volt. 1971-ben Bodrogszegiben játszottunk. Vezetünk 3-0-ra a templom melletti pályán. Szöglet után meglöktek, a játékvezető szabadrúgást ítélt kifelé, de az egyik hazai játékos szidta a nemrégen elhunyt édesanyámat. Kénytelen voltam megbüntetni… A játékvezető természetesen kiállított. Meccs után az egész csapatnak futnia kellett a hazai nézők haragja elől. Még így is megdobálták kövekkel azt az IFÁ-t amelyikkel utaztunk. Egyébként saját felelősségre szemüvegben védtem. Sok sérülést okozott ez és kb. egy szatyor összetört szemüvegem van otthon… Egyszer az NB II-es Debreceni Építőket 1-0-ra legyőztük Feledi Laci góljával, pedig mi csak járásiban játszottunk akkor. Meggyőződésem: ha az a csapat együtt marad, akár NB III-ig is eljuthattunk volna!
– Két fia is focizik. Felesége miként tolerálta a futball szenvedélyüket?
– Először nehezen. Később viszont már ő is jött velünk a meccsekre és szurkolt a csapatnak!
– A foci csapat jelenleg stabil NB III-as együttes. Mi a távlati cél-kitűzésük? Gondoltak-e egy futball régió központ megpályázására? Műfüves program stb?
– Mi már most is kistérségi központ vagyunk a Bozsik programban. Pályáztunk a GYISM-hez műanyag pályára, de egyelőre nem nyertünk. Hat éves kortól foglalkozunk a kicsikkel. Tervünk, hogy helyi és környékbeli fiatalokra épüljön a mindenkori felnőtt csapatunk. Ezen az úton járunk már most is, hiszen amint már említettem jelenleg is az átlagtól több helyi labdarúgó van a keretünkben. Terveinkben szerepel az asztalitenisz szakosztály megszervezése is. Azt viszont meg kell jegyeznem: nem valószínű, hogy sokáig tudjuk a labdarúgók NB III-as szereplését finanszírozni.
– Sokan vágynak a városban egy sportcsarnokra. Mennyi ennek a realitása néhány éven belül?
– A szakközépiskolával közös üzemeltetésben van tervezve egy ilyen többfunkciós objektum. Meggyőződésem, hogy jól ki tudnánk használni egy ilyen jellegű létesítményt. Bízom benne, hogy néhány éven belül ez a beruházás is elkezdődhet.
– Fantasztikus hőfokon ég egy-egy meccs alatt. Ezt örökölte vagy menet közben alakult ki az évek alatt?
– Valószínűleg a génjeimben van a minden áron való győzni akarás. Apám ennek a tulajdonságnak köszönhetően élte túl a fogság éveit és került haza annak idején. Az a hitvallásom: mindent meg kell tenni a győzelemért, a cél eléréséért. Ha ez mégsem sikerül az nem baj, hiszen a sportban ez is benne van. Azt azonban nem tudom elviselni, ha azt látom, hogy valaki nem "hal meg" a pályán mérkőzés közben. Néha talán túl hevült is vagyok egy-egy meccsen. Nekem azonban ez a kikapcsolódás. Nem vadászom, nem horgászom, hanem a sporttal foglalkozom. A sport iránti alázat és szeretet immár visszavonhatatlanul hozzátartozik az életemhez.