– Később merre vezetett labdarúgó pályafutásának útja?
– Érettségi után 1973-ban Pálházára igazoltam. Ez a csapat akkor a megyei I-ben játszott. Pálházáról Nyíregyházára kerültem. Katonaként a Honvéd Papp J. SE-ben szerepeltem, majd ismét Nyíregyháza következett. Később játszottam még Tállyán, a Borsodi Bányászban és Edelényben is. 1985-ben kerültem ismét haza Szántóra.
– Ahol szintén szép éveket töltött el, ha jól tudom?
– Ez így igaz. A körzetiben kezdtük 1985-ben. Összejött egy jó kis csapat. Előbb a megyei II-be, majd a megyei I-be jutottunk. Végül az NB III-ba is bekerültünk. Nálunk játszott többek között azokban az években Feledi Laci, Trombitás Pista, Tokár Béla és Huszák Géza. A játékosedző én voltam.
– Miért nem sikerült az NB III-ban megkapaszkodni?
– Ennek egyetlen oka volt: az anyagiak. Nyugodtam mondhatom, ha nekünk akkor nem egyedül Soltész Zoltán a szponzorunk, hanem pl. a község önkormányzata is komolyabban áll hozzá a dolgokhoz több éven át NB-s csapat lehettünk volna. Sajnos nem így történt. Kiestünk. Ezért 1994-ben abbahagytam a focit. Az NB I-es Stadler FC elleni meccsen búcsúztam.
– Azóta milyen a kapcsolata a helyi sportkörrel?
– Tulajdonképpen 2004 tavaszáig semmilyen nem volt. Ekkor kértek fel az ifi irányítására. Ezt szívesen vállaltam és ma is végzem, amíg erőm lesz és hagynak, akarom is csinálni. 2004 nyarán az NB III-as ifibajnokság egyik csoportját megnyertük, a döntőben pedig másodikak lettünk a Mezőkövesd ellenében.
– Kérem mondja el pályafutásának szántói időszakából a legkedvesebb emlékeit!
– A megyei I-es bajnoki címet soha nem feledem. Olyan jó kollektíva sehol nem volt, mint akkor Szántón. Mint egy nagy család úgy működtünk. Hozzáteszem, hogy kevés játékos volt a keretben, aki nem helyi kötődésű lett volna. Örök emlék, amikor a fiammal együtt léptünk pályára a szántói csapatban bajnoki mérkőzésen. Tudomásom szerint Szántón ilyen még nem volt korábban és azóta sem. Bevallom könny szökött a szemembe, amikor együtt voltunk a pályán. Kevés embernek adatik meg, hogy tétmérkőzésen egy csapatban lehet a fiával. Sajnos a fiam, egy sérülés miatt kényszerűen és nagyon korán abbahagyta a futballt. Pedig ígéretesen indult a pályafutása. Bekerült a megyei ifi válogatottba is. Emlékezetes még az 1985-ös újjá-szervezett csapat is. Olyan stáb állt össze, amely eleve garancia volt a jó szereplésre: Soltész Zoltán, Konyecsnyik József, Tóth Lajos, Kovács Lajos. Ez a team rendkívül jól együtt tudott dolgozni a si-kerekért. Jöttek a feleségek és a barátnők is a csapattal. Ünnep volt az együttlét! A megyei I-es bajnoki cím után 1992-ben felejthetetlen ünneplésben volt részünk. Kiemelném, hogy nem a pénzért fociztunk akkor. Csak a labdarúgás iránti szeretet vezérelt bennünket. CSAPAT voltunk csupa nagybetűvel. A mezőny többi csapatához képest igen kevés pénzt kaptunk. Nem ez motivált bennünket.
– Kikre emlékszik vissza szántói edzői közül?
– Farkas Öcsi bácsira, Bóni Imrére és Jászay Lászlóra. Érdekesség, hogy nem csak a játékosok többsége, de az edzők is zömmel szántóiak voltak. Krompaszky Gyulán, Huszák Gézán és Szlifka Miklóson kívül nem nagyon emlékszem, hogy más - nem szántói - trénere lett volna a csapatnak az évek során.
– Olyan hosszú pályafutást, mint az Öné is volt nem lehet elképzelni nyugodt toleráns családi háttér nélkül. Jól gondolom?
– Igen. Feleségem mindig mellettem volt. Tudta, hogy a fociért élek-halok. Így fogadott el ezzel a szenvedélyemmel együtt.
– Összességében tehát kellemes emlékeket őriz?
– Mindenképpen. Sok magasabb osztályú csapatban szerepeltem, de olyen élményekben, mint Szántón sehol sem volt részem.
– Mit szól a mai csapat eredményeihez?
– Örülök a sikereknek. Nem akarok ünneprontó lenni, de még jobban örülnék, ha több szántói fiatal lenne a mai felnőtt csapatban.
– Ennek érdekében Ön is tehet mint ifi edző!
– Igen ez így van. Tavasszal is került fel fiatal a felnőttekhez. Többen döngetik most is a felnőtt csapat kapuját. Nálunk nincs gond a kötelező fiatalok szerepeltetésével.
– Ettől az évtől immár a létesítményen sem múlhat semmi!
– Valóban. Két füves pálya van a sporttelepen és egy a technikumban. Szerintem nem sok klub van a megyében, amelyiknek 3 füves pályája lenne. Itt jegyzem meg zárszóként, hogy mindez nem jött volna létre, ha nincs Soltész Zoltán, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a létesítmények létrehozásában és a csapat jelenlegi eredményeiben.