– Pályafutásom kezdeti időszakából az maradt meg bennem, hogy milyen nehéz bekerülni a kezdőcsapatba. Sok kitűnő labdarúgó alkotta ugyanis akkor a csapatot. A családias hangulat a második emlékem, amely ma is jellemző a klubra. Itt többször is közös rendezvényeken vesznek részt a játékosok és vezetők, családtagjaikkal együtt. Persze ehhez kellett az is, hogy csapat gerince szántói vagy innen elszármazott játékos legyen. A harmadik emlékem a hazai pályánk ereje volt. Sokan katlannak hívják a mai napig a szántói pályát. Innen kevés csapat tért haza győztesen. Szívesen emlékszem az első megyei bajnoki címünkre is, mert nagyon erős volt a mezőny, amelyben bajnokok tudtunk lenni. Az NB III. igazán harmadik vonal volt és nem negyedik mint most. Az utóbbi négy év is fantasztikus volt. Három bajnoki címet nyertünk. Sohan nem fogom feledni a spanyol edzőtáborokat, amelyeket a szponzorok révén nyertünk el a bajnoki cím jutalmaként. Azelőtt soha nem játszottunk villanyfényes meccset, ott meg mindet este kellett játszani.
– Van-e utód, aki tovább viszi a labdarúgó szenvedélyét?
– Feleségem a szántói női csapat tagja. Gyermekünk még nincs, de ha lesz biztos vagyok benne, hogy sportolni fog. Feleségem egyébként kritikus szemmel nézi a meccseinket. Ért a focihoz. Korábban kajakozott Tiszaújvárosban.
– Meddig szeretne játszni még aktívan?
– Szerencsére eddig elkerültek a sérülések. Ezt a bajnokságot még végig akarom játszani. A hogyan továbbot még meglátom. Soha nem szeretnék abszolut eltávolodni a labdarúgó pályától. Valamilyen formában a foci körül akarok maradni.