– Az edző Orosz Péter volt, míg a játékosok közül Molnár Imre, Sélley Árpád, Kovács Pál, Lencsés László, Vass József, Gespopa, Rejtő nevű sportolókra emlékszem.
– Hol volt akkoriban a pálya?
– A jelenlegi új sporttelep helyén. Az öltöző több helyen is volt az évek során, ha jól emlékszem még a strandon is öltöztünk egy ideig.
– A felszerelést ki biztosította?
– A Levente SE.
– Miként utaztak a meccsekre?
– Vonattal, vagy szekérrel. Előfordult, hogy hajnalban elmentünk és csak késő éjszaka érkeztünk haza.
– Milyen volt a szurkolók érdeklődése?
– Az 1945 utáni években, amikor igazán beindult a bajnokság a hazai mérkőzéseken sokszor ezer fő is jelen volt. Nemcsak Abaújszántóról, hanem a környező községekből is átjöttek a szurkolók a meccsekre. A találkozó előtt, után és a szünetben cigányzene szólt a pálya szélén.
– Kik támogatták akkoriban a sportkört?
– Abonyi József hentesmester, aki pénzt is szórt szét a pályán, a gyerekek pedig szedték össze. Egy Szilágyi nevezetű egyén és Nagy Lajos is segített emlékezetem szerint. A szurkolók pedig a meccs után fizettek italt a játékosoknak.
– Azokban az években mi volt a jellemző, helyi, vagy idegen játékosok alkották a szántói csapatot?
– Döntő többségben helyi labdarúgókra épült a csapat. Elvétve került a sportkörhöz egy-egy máshonnan igazolt focista. Csata Géza például Göncről és egy kapus Újfaluból. A mezőgazdasági iskolában tanuló fiúk közül az évek során néhányan bekerültek a szántói csapatba.
– Mikor került be a felnőtt csapatba?
– A második világháború befejezése után 1945-46-ban.
– Meddig játszott aktívan a szántói csapatban?
– Egy betegség miatt 1959-ben 31 évesen fejeztem be a futballt.
– Az aktív játék befejezése után milyen kapcsolatban volt a szántói sportkörrel?
– Betegségemből felépülve két évig edzősködtem, majd mintegy húsz évig szurkoló szintű volt a kapcsolatom. Ekkor újra megke-restek, hogy segítsek és én örömmel tettem.
– Kérem mondjon játékos és edzői pályafutása éveiből egy-egy érdekes történetet?
– Az aktív labdarúgó időszakból egy negatív élmény jut eszembe, amikor kiállították a középhátvédünket, akit a tömeg harag elől két nyomozó menekített el, de egy nagy pofont még így is kapott. Kellemesebb élmény egy Vilmány elleni bajnoki mérkőzés, amikor már az első félidőben 8-0-ra vezettünk és nekem öt gólt sikerült szereznem. A vendégek megelégelték a sok gólt és levonultak, még a félidő lefújása előtt. Másik alkalommal Sárospatakon játszottunk és egyetlen mérkőzésen két 11-es is sikerült kihagynom. Korábban és később soha nem hibáztam büntetőt. Az edzői időszakból a megyei II-be jutás a legemlékezetesebb.
– Mit szól a csapat mostani sikereihez?
– Nagyon örülök. Nem csak a jó szereplésnek, hanem a gyönyörű pályának is.
– Sokáig focizott és edzősködött. A család miként tolerálta szenvedélyét?
– Amikor házasságot kötöttem már fociztam. A feleségem így fogadott el ezzel a szenvedélyemmel együtt, ha újra fiatal lennék akkor is futballoznék.