– A mezek jók voltak, de a cipők hagytak kívánni valót maguk után.
– Játszott 1945. előtt és utána is. Milyen emlékeket őriz? Kérem a legkedvesebbeket ossza meg az olvasókkal!
– Érdekes, hogy 1944-ben a német, majd a szovjet hadsereg csapatával is megmérkőztünk rövid néhány hónap alatt. Egyszer Mezőcsáton vezetésre álltunk, és a megvadult közönség egészen a teherautóig zavart bennünket. Búcsúzóul kőzáport kaptunk.
– Milyen sportágakra emlékszik az 1948-58. közötti években?
– A labdarúgáson kívül szpartakiád szinten az atlétika működött még. Másra nem emlékszem.
– Korábban milyen érdeklődés volt a labdarúgó csapat iránt a helybeli lakosság részéről?
– Élénk. Sokkal többen jártak meccsre mint manapság.
– Milyen a kapcsolata 1958-tól, amióta befejezte a futballt - a sportkörrel?
– Csupán szurkolói szintű a kapcsolatom. Fiam játszott a szántói csapatban.
– Mostanában jól szerepel a szántói labdarúgó csapat. Mit szól hozzá?
– Nagy örömmel tölt el. Többen is járnak meccsre a sikerek óta.
– Soha nem voltak edzői vagy sportvezetői ambíciói?
– Nem, de munkahelyi elfoglaltságaim nem is tették volna ezt lehetővé.