– Milyen poszton szerepelt?
– Amikor 13 évesen leigazolt az AKSE kapus voltam. Még az 1984/85-ös szezonban is védtem az ifiben és a felnőtt csapatban is. Az 1985/86-os Körzeti bajnokságot nyert csapatban viszont már csatár voltam. Ezt követően - amikor több jó támadót igazoltak és már Hórász Lajos volt az edző - hátrább kerültem és ott is ragadtam.
– Amikor 1998-ban kiesett a szántói csapat a megyei II-ből, a Körzeti bajnokságban játékos edző lett. Hogyan esett Önre a választás?
– Amikor a szántói csapat kiesett a megyei II-ből én Erdőbényén játszottam már kb. másfél éve. Találkoztam Soltész Zoltán úrral, aki megkérdezte mi van velem? Hol játszom? stb. Úgy tűnik - válaszoltam, hogy abbamarad a bényei szereplésem. Hívott haza játékos edzőnek. Örömmel vállaltam. Az első évben még nem tudtunk beleszólni a bajnoki címbe, de a következő évben már erősítettünk és simán nyertük a bajnokságot.
– Akkor volt már edzői papírja?
– Nem. Közben végeztem el az edzői tanfolyamot. Ma már rendelkezem az UEFA "D" és "B" papírral. Egyébként mindig is tervezgettem, hogy edző leszek, ha végleg szögre akasztom a futball cipőt.
– Meddig akar aktívan játszani?
– Ameddig tudok segíteni játékommal annak a csapatnak, amelyikben játszom. Koromnál fogva is gondolkodnom kell már, hogy milyen kapcsolatban leszek a labdarúgással, ha befejezem. Az utolsó évemet taposom a tanárképző főiskolán. Gyermekkori álmom volt ugyanis, hogy testnevelő tanár leszek. Nem tudom leszek-e, de a végzettségem jövőre már meg lesz ehhez. Szeretnék edzősködni, ha befejezem a futballt. Teljesen nem akarok elszakadni szeretett sportágamtól. Ha szükség volna rám szívesen ténykednék a szántói fociért akármilyen poszton.
– Ha megszakításokkal is, de pályafutásának döntő részét Abaújszántón töltötte. Biztos sok érdekes élményben volt ezen idő alatt része. Kérem ezek közül mondjon el néhányat!
– Kapitánya voltam az első megyei I-es bajnokságot nyert és NB III-ba jutott csapatnak. Ezek az évek nagyon kellemes emlékek. Rendkívül összetartó csapat voltunk, mint egy nagy család úgy működött a szakosztály. Meccsek és edzések után nem széledtünk szét. A "középsőben" még azok is ott voltak a többiekkel, akik csak üdítőt ittak. Megtartottuk a születés - és névnapokat stb. Az idősebb játékosoktól sokat tanultam. Pócs Banditól, Feledi Lacitól, Huszák Gézától és Trombitás Istvántól leshettem el a játékos és edzői szakma fortélyait. Valamennyiüknek sokat köszönhetek.
– A családban tovább viszi-e majd valaki a futball szenvedélyét?
– Most nyolcadikos a fiam, a lányom pedig hatodikos. Tehát elvileg tovább vihetnék, hiszen Szántón női csapat is van, de nem nagyon érdekli őket a foci. Erőltetni pedig nem akarom. Az a fő, hogy sportoljanak, szeressék a mozgást. Egyébként sportcsalád a miénk, hiszen feleségem is aktívan sportol: Encsen karatézik.