– Abban az időben mennyi pénzt kaptak a focisták?
– Egyetlen fillért sem. Ha jól ment esetleg egy sört kaptak. Volt egy-két támogató, aki ezt-azt adott a fiúkna. Például az edző Farkas Öcsi, aki a pékségben dolgozott és annyi zsemlét meg kiflit hozott a fiúknak, amennyi kellett. Egyébként hivatalosan hazai meccsekre 40 az idegenbeli találkozókra 90 Ft-ot kaptam üdítőre. Kérdem én: mire volt ez elég? Jóformán semmire! Annyi kedvezmény volt még, hogy én kötöttem először biztosítást a labdarúgókra - folytatta Tatár Béla. - Egy-egy esetleges sérülés esetében jól jött mindenkinek az a pénz, amit a biztosító adott. Egyébként volt is rá példa, hogy kapott játékos sérülés miatt biztosítási pénzt.
– Azokban az években, amikor Ön volt a szakosztályvezető kik támogatták a sportkört?
– A tanács. Szinte teljes egészében ők biztosították a költségvetésünket. Ezzel kapcsolatban elmondok egy érdekes történetet. Nem volt megfelelő cipője a csapatnak. Kértem a VB titkárt, hogy adjanak erre pénzt. Adott is egy csekket és közölte: 5000 Ft-ért vehetek cipőket. Az összeget nem írta rá csekkre, hátha néhány forinttal több lesz és nehogy ezért ne tudjunk vásárolni. Az akkor legmodernebb típusú cipőket vettem meg tizenegy párat tartalék stoplikkal együtt. Persze az ára nem 5000 hanem 10.000 Ft volt. Képzelheti, hogy a VB titkár milyen képet vágott, amikor a számlát átadtam neki… Azt mondta: na téged többet nem engedlek vásárolni menni!
– Kik voltak az Ön sportvezetői időszakában a legjobb labdarúgók?
– Nehéz felsorolni, mert sokan voltak. Talán Pócs Bandi, Feledi Laci, Gyebnár, Orbán, Oláh Zoli, Burai Pista és Implom Laci nevét em-líthetném persze a teljesség igénye nélkül.
– Azokban az években többen jártak meccsekre mint most?
– Viszonylag sokan, persze jelenleg, amikor a csapat az NB III-ban jól szerepel többen vannak a meccseken. Annak idején a Hernád Kupát háromszor is elnyertük, így végleg Szántóra került a kupa. Na ezeken a kupa derbiken még többen voltak, mint a bajnoki meccseken.
– Milyen emlékeket őriz a szántói sportvezetői pályafutásáról?
– A szép emlékek vannak túlsúlyban. A játékosokkal nem volt soha problémám. Hallgattak rám. Kevés idegen játékos volt a csapatban. Ha volt is, azok általában a szántói technikumban tanultak és innen jártak ki hozzánk játszani. Megjegyzem, hogy 1945 előtt a Levente SE csapatában jómagam is játszottam. Hórász Lajos, Burai István, Hollókői, Szabó Sanyi, és jómagam alkottuk a csapat gerincét. Sokszor lőcsös szekérrel mentünk a meccsekre. Edzőnk nem nagyon volt. Magunkat edzettük.
– Mit szól a csapat mostani sikereihez?
– Örülök neki. Hozzáteszem azonban, hogy nincs a szép pálya, és az NB III-as csapat, de talán még megyei sem, ha nem Soltész Zoltán a polgármester. Szántón még nem volt ilyen polgármester, aki ennyit tett volna településért mint Ő! És ezt nem csak a labdarúgó csapat támogatása miatt mondom. Meg kell nézni az elmúlt években mennyit fejlődött Abaújszántó, meg az azt megelőző tíz év alatt mennyit? Például a piac rendbetétele, az idősek otthona stb.