Atléta bajnokból sportvezető

1943. február 1-én született Abaújkérben Encsi István. Nyolc éves korában költözött családja Abaújszántóra. Egészen a szakmunkásképző elvégzéséig - amelyre Ózdon járt - itt nevelkedett. A sport szeretetére is Szántón nevelték. Mégpedig Géra tanár úr, aki szinte minden sportág alapjait oktatta tanulóinak.
– Már az általános iskola alatt megszerettem a sportot - kezdte a volt kitűnő kalapácsvető. - Sokat jártunk a Hernádra, fürödni, futva jöttünk haza. Versenyeket rendeztünk ki ér fel hamarabb a Sátor hegyre stb. Ez az életmód adott nekem egy olyan alapot, ami végig kísért pályafutásom alatt. Az általános iskola elvégzése után asztalos tanuló voltam Abaújszántón. Ekkor rendszeresen nem nagyon volt időm sportolni. A sportújságban olvastam a súlyemelésről és a súlylökésről. Ezek az erő sportágak tetszettek nekem. Mivel Szántón nem tudtam elhelyezkedni Budapestre kerültem dolgozni. Az Építők SC-ben kezdtem el súlyt emelni. Nem tetszett azonban Budapest. Hazajöttem. Szántón viszont nem volt munka, így kerültem asztalosként Ózdra.
– Itt kezdődött az igazai sport pályafuta?
– Igen. Egy rövid ideig az ökölvívókkal készültem, aztán átkerültem az atlétákhoz. Úgy hozta a sors, hogy volt ott egy magányos ember, aki kalapácsvető volt. Talán megyei bajnokságot is nyert. Hozzácsapódtam és elkezdtem a kalapácsvetést. Mindez 1961-ben történt. Még abban az évben indultam az ifjúsági bajnokságban és ha jól emlékszem hatodik lettem. Egy évre rá már országos ifjúsági bajnok voltam, megdöntve Zsivóczky Gyula ifjúsági csúcsát.
– Ettől kezdve elég eredményes pályafutása volt, ha jól tudom?
– Igen, nyertem országos bajnokságokon érmeket és bekerültem a válogatott keretbe is. Közben katonaként a Bp.Honvéd színeiben versenyeztem. Leszerés után visszajöttem Ózdra, majd az Építők SC-hez igazoltam. Itt voltam először sport státusban vagyis nem kellett bejárnom dolgozni csak az atlétikával kellett törődnöm. 1969-ben elnyertem a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolója címet. 1970-től 1981-ig voltam válogatott.
– Eredményes pályafutása közben milyen kapcsolatban volt szülő-helyével?
– Mivel szüleim itt laktak szoros volt a kapcsolat szülőfalum és közöttem. A mai napig nagyon szeretem ezt vidéket. A Zemplén hatása mindig erőt adott. Az a néhány nap amit itthon tölthettem sokat jelentett számomra. Kipihentem magam és feltöltődtem. A szülőföld levegője adott nekem erőt a további küzdelmekhez ezt túlzás nélkül mondhatom.
– Amikor abbahagyta az aktív versenyzést merre vezetett az útja?
– 1981-1988-ig edzősködtem. Az Építők SC-nél és a válogatott keretnél. Mivel nem voltak olimpikonjaim, nem kaptunk megfelelő támogatást, nem lehetett már edzőként megélni. Ezért 1989-ben vállalkozó lettem. Azóta is építőipari vállalkozóként tevékenykedem.
– Mikor költözött közelebb szülőföldjéhez?
– 1999-ben úgy döntöttem, hogy elhagyom Budapestet. Véletlenül kiszúrtam egy házat Tokajban. Megtetszett és megvettem. Azóta itt lakom és dolgozom.
– Ha jól tudom közelebbi a kapcsolata a sportkörrel, mint az egy-szerű szurkolóké?
– Igen, hiszen négy éve a labdarúgó szakosztály vezetője vagyok. Erőmhöz mérten támogatom is a csapatot.
– Mostanában jól szerepel a szántói legénység!
– Ez igaz. Ebben nagy szerepe van Soltész Zoltán polgármester úrnak, aki köztudottam imádja a futballt és mindig is segítette a csa-patot. Sikerült neki egy olyan támogatói csoportot létrehozni, amelynek segítségével a biztos háttér biztosítva van. Célunk hosszú távon a szántói kötődésű csapat kialakítása, amely mindig is jellemezte az abaújszántói csapatot.
– Hogy veszi észre, mint nem minden nap itt élő ember: a szántói lakosok igénylik a magasabb osztályú futballt?
– Úgy vélem igénylik. Csupán az az apró gond, hogy túl komolyan veszik egyesek ezt a sportot. Úgy veszik, mintha élet-halál harcról lenne szó. Pedig ez valahol mégis csak egy játék? Nem?