Mező László :
Abaújszántói sportkrónika 1934 - 2004.

 

Kézilabda


Az első kézilabdával kapcsolatos adatot Tóth Lajos visszaemlékezéséből sikerült kideríteni. A hatvanas években a Szerencs járási bajnokságban szerepelt a csapat, amelynek gerincét a következő játékosok alkották: Stefanovics János, Olejnyik György, Kovács János, Tóth Lajos, Fügei Béla, Meczkó József, Budai Géza, Orosz József, Végh Attila, Sztrakan Béla, Finta István, Németh István.
Az első adatra a sajtóban egy rövidhír kacsán bukkantam. Az 1978. évi járási szpartakiádon férfi kézilabdázásban: 1. Abaújszántó. A területi döntőt Sátoraljaújhelyen szintén megnyerte a csapat, amelyben ezekben az években zömmel a következők kaptak helyet: Sotkó János, Kucsmár Imre, Simon Lajos, Kovács János, Szobóczki István, Ruszkai János, Lupéczki József, Zakhar László, Németh László, Sinka István, Meczkó György, Pocsai István, Kassai István, Turi Mihály, Menyhárt Sándor, Tóth Lajos, Németh István.

Kapcsolat

Az 1979. évi járási szpartakiádot is megnyerte a kézilabda csapat és a területi döntőn is diadalmaskodott. A keretben az előbb felsoroltak szerepeltek.
1981-ben is csak szpartakiád szinten működött a kézilabda szakosztály. Ez egy egyesületi közgyűlésre készült beszámolóból derült ki.
Az ÉM 1984. január 12-i számában ír "Sportélet Abaújszántón" címmel egy hosszabb lélegzetű írást. Ebben ez áll: "A hatvanas években kétségtelenül sok sikert értünk el. Röplabdázóink az NB II-ben szerepeltek, kézilabdázóink a megyei I. osztályban játszottak…" Mondta az újságírónak Sotkó János sportköri elnök. Ugyanebben a cikkben a kézilabda sportág pillanatnyi helyzetéről azt mondta a klubelnök, hogy a kézilabda - több más szakosztályhoz hasonlóan - tömegsport alapon működik.

AZ EDZŐ ÁLMA EGY SPORTCSARNOK / Károlyi László /


Szikszón született Károlyi László. A Tanárképző Főiskola elvégzése után Abaújszántóra került az Általános Iskolába tanítani. A kézilabda sporttal még iskolás korában eljegyezte magát, de versenyszerűen futballozott is.
– Három éve szerveződött újjá Szántón a női kézilabda szakosztály - kezdte mondandóját Károlyi László a csapat edzője. - 2001-ben volt egy kitűnő diákolimpiai csapatunk, amelyet nem akartam teljesen szélnek ereszteni. Nem szerettem volna, ha ezek a tehetséges lányok elkallódtak volna. Ezért szerveztem meg a szakosztályt. Bíztatást adott az a két mérkőzés, amelyet a Tállya csapata ellen játszottunk. Jól sikerültek ezek az összecsapások. Ősszel már a harmadik idényt kezdjük a megyei bajnokságban.
– Miként sikerült az eddigi két szereplés?
– Az első évben hatodik, a másodikban hetedik helyen zártunk.
– A csapat összetétele változott az elmúlt két évben?
– A gerinc ugyanaz. Néhány játékos távozott ill. érkezett. Például Tállyáról igazoltunk két főt. Nem könnyű együtt tartani a csapatot, hiszen sokan továbbtanulnak, így csak a hétvégi meccsekre tudnak hazajönni. Többen abbahagyták a kézilabdát. Mindezek miatt folya-matosan szükség van az utánpótlásra. Ezt az iskolából oldjuk meg.
– A megyei bajnokságban nem kötelező teremben játszani. Ennek ellenére több csapat is csarnokban rendezi a meccseit. Nem furcsa ez a szántói lányoknak?
– Szerencsen és Mezőkövesden léptünk eddig pályára sportcsarnokban. A lányok diákolimpiákon sokszor játszanak teremben, így na-gyon nem volt idegen számukra.
– Ennek ellenére gondolom egy szántói csarnoknak örülnének?
– Természetesen. Nem csak a kézilabdázók hanem az egész város örülne ennek. Az iskolai tornaterem ugyanis kicsi.
– Kik támogatják a csapatot?
– Az önkormányzat. Amikor elindultunk akkor is mellettünk álltak és azóta is támogatnak bennünket. Az utóbbi időben néhány szponzortól is kaptunk némi támogatást.
– Az utazást hogyan oldják meg?
– Az önkormányzat és a szülők megoldották eddig ezt a problémát.
– Milyen az érdeklődés a kézilabda iránt a városban?
– A bajnoki mérkőzéseinken kb. 80-100 néző szokott lenni. Ez úgy vélem elfogadható a szakosztály múltjához és eddigi eredményeihez képest.
– Amatőr szinten működik a szakosztály?
– Igen. Mindössze két játékos - aki nem szántói - kap utazási költségtérítést. A meccsekért senkinek sem jár prémium vagy fizetés.
– Noha a szakosztály csak két éves múltra tekinthet vissza gondolom történt olyan esemény, amelyre szívesen emlékszik vissza?
– Emlékezetes, hogy az első évben, amelyen elindultunk a megyei bajnokságban a gólkirály tőlünk került ki.
– Milyen a szakosztály felszereltsége?
– A legszükségesebbek rendelkezésre állnak. Mivel bitumenes pályán edzünk és játszunk gondot okoz az, hogy sok labdát "megeszik" a pálya. Ha egy labda egy évet kibír az már jónak számít.
–Hány edzést tartanak hetente?
– Kettőt, kivéve a felkészülési időszakot, akkor heti 4-5 edzés van.
– Terveik a jövőre nézve?
– Hosszú távra tervezünk. Két-három éven belül szeretnénk a megyei bajnokság egyik meghatározó csapatává válni. Később, ha stabil hátteret tudunk biztosítani, akkor 4-5 éven belül az NB II-be jutást is kitűzhetjük célként.
– Milyen a kapcsolatuk a megyei szövetséggel?
– Jónak mondható, nincs ezen a téren gondunk.
– Hány csapat vesz részt a megyei küzdelmekben?
– Nyolc. Az alapszakasz után jön az élcsapatok részére a rájátszás.
– Mit szól a családja a kézilabda szenvedélyéhez?
– Miután nagyon sok szabadidőmet elveszi nem nagyon örül a feleségem ennek, de tudomásul vette, hogy ez hozzátartozik az életemhez.

Ez az egyetlen gyenge minőségű amatőr fotó került elő a férfi kézilabda csapatról. Az 1965-66-os együttes látható a képen. Állnak balról: Olejnyik György, Kovács János, Tóth Lajos, Fügei Béla, Meczkó József, Budai Géza. Elöl balról: Orosz József, Végh Attila, Sztraka Béla, Finta István. Legelöl a kapus: Stefanovics János.
Az 1964-1968. közötti évek szántói női kézilabda csapata.
Állnak balról:
Konyecsnyik M., Kondráth I., Orosz G., Németh E.
Elöl balról: Tomkovics J., Szulics M., Kassai I., Bartha I.