Menekülés farkaslyukon

Abaújszántón született Homonnay Tibor. A négy elemit a községben járta, majd a nyolc gimnáziumot Egerben végezte el. A helyi sporttal 1953-tól került szorosabb kapcsolatba. A katonai szolgálat után hazakerült Szántóra.
– A katonaság után kapcsolódtam be a Traktor SE röplabda csapatának tevékenységébe - kezdte beszélgetésünket Homonnay Tibor. - A csapat gerincét a Schalkház testvérek Lipót, Miklós és László, Nagy Tibor, Tátrai János, Baksai Ottó, Kiss János és jómagam alkottuk. A játékosok zöme az Erdőgazdaságnál dolgozott.
– Milyen osztályban játszottak?
– Emlékezetem szerint a megyeiben és az NB II-ben. A Diósgyőr, az Ózd és a Farkaslyuk ellen is játszottunk.
– Meddig működött a csapat?
– Kb. 5-6 évig. Az Erdőgazdaság megszűnése után nem sokkal a szakosztály is megszűnt, mert az üzemre épült az egész csapat.
– Hol játszották a meccseket?
– A rendőrség, az iskola és pártbizottság udvarán. Mindegyik helyen volt ugyanis szabályos pálya. Télen a technikum tornatermében gyakoroltunk.
– Érdekes élménye a röplabda csapattal kapcsolatban?
– Egyszer Farkaslyukon játszottunk. A nézők csaknem megvertek bennünket. Az egyik szántói szurkoló akadályozta meg a komolyabb atrocitást. A távolabbi mérkőzésekre már előző nap el kellett utazni. Ott aludtunk valamelyik szállóban. Edzőnk nem volt, magunkat edzettük.
– Amatőr szinten működött a szakosztály?
– Igen. Itt jegyzem meg, hogy emlékezetem szerint az ötvenes években a labdarúgáson, a női és férfi röplabdán kívül sí és vívó szakosztály is működött. A sízőknek élversenyzője és vezetője Homonnay István volt. A vívókra név szerint már nem emlékszem. Volt még tömegsport szinten asztalitenisz szakosztály is. Az aszta-liteniszezők közül Laczkó Tibor és Molnár Béla nevére emlékszem.
– Ön meddig ténykedett a szántói sportban?
– 1964-ig. Úsztam, vízilabdáztam a röplabdázás után. Angyalos főorvos úr, Bajzát László, Burai István és jómagam indultunk járási és megyei szpartakiádokon. Még atlétikai versenyekre is jártunk.
– Mit tud a háború előtti szántói sportkörről?
– Bátyám a levente csapat kapitánya volt. A Vizsoly elleni körzeti döntő megnyerése után a csapat kapott egy piros-fehér szerelést. Ettől kezdve lett a klub színe piros-fehér és nem kék-fehér mint jelenleg. 1945 előtt volt még torna szakosztály is. A legjobb versenyző a bátyám Homonnay Nándor volt.
– Érdekes történetek a szántói sport élményeiből?
– A már említett farkaslyuki röplabda meccs, amikor megkergettek bennünket a nézők. A focicsapat korabeli meccsei, amikor szekéren mentek a mérkőzésekre. A háború előtti teniszezőknek még gyerekként szedtem a labdát. Az 1938-as uszodaavató, amikor Kassa csapatát verte meg Szántó. Az akkori szántói csapat így állt fel: Almási, Homonnay Nándor, Telegdi, Bakonyi Béla, Papp Bálint, Bencsik és Szilvási.
– Később miért nem kapcsolódott be a helyi sportéletbe?
– Nem volt erre lehetőség. Amikor megszűnt a szántói járás, attól kezdve hanyatlásnak indult a település és természetesen a sport is.