Konkrét adatokat a napi sajtóban nem sikerült találni erről a sportágról, a BAZ Megyei Sporteredményei című könyvekben viszont igen. Az 1972-1983. közötti években az eredményesen működő szakosztályok között említik a szántói Mezőgazdasági Szakközépiskolát. A legeredményesebb túravezetők között pedig Burkus Mihályt. 1983-ban a megye ifjúsági szakosztályainak rangsorában az Mg. Szakközépiskola második helyen volt.

Futball, sí, természetjárás

Burkus Mihály 1924. augusztus 24-én született a Bodrogolaszi melletti Vilma tanyán. Családja 1928-ban költözött Abaújszántóra. Családi okok miatt a Szabolcs megyei Érhát tanyára költöztek. Ott járta az általános iskola 6 osztályát. Ez után Sárospatakra járt polgári iskolába. 1939-ben költöztek végleg haza Abaújszántóra. Később Debrecenben és Budapestre járt főiskolára ill. egyetemre. 1952-ben került haza Abaújszántóra és kezdett el tanítani a Mezőgazdasági Technikumban.
– A szántói sporttal már 1944-ben kapcsolatba kerültem - mondta Burkus Mihály. - Játszottam a Levente SE foci csapatában, de 1945 után is egészen 1952-53-ig kergettem a labdát a szántói csapatban.
Az 1945 előtti években a vízilabda csapat sokkal nevesebb volt, mint a labdarúgó.
– Kik alkották ezt neves vízilabda csapatot?
– Néhány névre talán még emlékszem. Rejtő Karcsi, Bálint Pista.
Meghívásos meccseket játszottattak, de nem emlékszem hogy valakitől kikaptak volna.
– Az 1945 után focicsapatból kikre emlékszik?
– Az edző Bialkó Imre volt, Hollókői Gyuszi volt a kapus, Hollókői Laci, Hollőkői Lajos, Hórász Lajos, Kenyeres Emil, Szabó Sanyi, Bálint Pista, Kerekes Jóska, Sélley Árpád, és jómagam alkottuk a csapat gerincét a negyvenes évek végén kb. 1948-49-ben.
– A természetjáró szakosztály hogyan alakult meg?
– Fiatal házasként egyik alkalommal valamin összekaptunk a felségemmel. Erre azt mondtam neki: na én nem vitatkozom, hanem megyek a kocsmába. Amikor a gyógyszertári kanyarba értem meggondoltam magam: nem jobbra mentem a kocsma felé, hanem balra a hegyekbe. Sétálgattam, egy ideig a jó levegőn, lehiggadtam és haza mentem. Ettől a naptól számít tulajdonképpen a természet iránti ragaszkodásom és a természetjárói pályafutásom. Az iskolai munka feszültségét az ember remekül le tudta vezetni hétvégén a természetben. Egy idő után igazgató helytettes voltam. Mivel az igazgató elég sokat volt távol rám szakadt sok minden az iskolában az ő feladatai közül is. Emellett az anyagiak miatt vállaltam a kollégiumi nevelő tanári munkát is.
Egyre többen jöttek hozzám, hogy szeretnének túrázni velünk. Ezért szelektálni kellett az iskola tanulói hözül, hogy kik jöhetnek? Először azokat zártam ki akiknek egyesük volt. Később még többen jöttek, így már csak azokat vittem, akiknek az átlaga négyes vagy jobb volt.
– A túrán csak középiskolások vettek részt vagy a község fiataljai is?
– Zömmel csak az iskolások. Egyedül ugyanis a szabályok szerint 30 főnél nem vihettem volna többet magammal túrára. Mégis vittem, sokszor 50-60 főt is. Szinte nem volt olyan hétvége, hogy ne mentünk volna a környékre túrázni. Iskolai szünetekben pedig hosszabb - több napos - kirándulásokra is elmentünk. Bejártuk például az országos Kék Túra útonalát is.
– Meddig vezette a természetjárókat?
– 1984-es nyígdíjazásom után még egy-két évig, amíg tanítottam.
– A több évtized alatt biztos sok érdekes élménye volt. Ezek közül néhányat osszom meg az olvasókkal.
– Egyik alkalommal eltört a kezem túra közben. A gyerekeket elindítottam az egyik túravezető helyettessel a füzéri szálláshely felé. Én pedig bementem Sátoraljaújhelybe a Kórházba. Sínbe tették a kezem és azonnal indultam Füzérre a csoportom után. A nagy Milicet másnap már sínbe tett kézzel másztam meg a gyerekekkel. Örökre emlékezetesek túráink a magas Tátrába.
Még 1945. előtt a Levente SE-nek volt sí szakosztálya is. Homonnay Nándor már akkor szervezte a sí szakosztályt. A legtöbb gyereknek azonban ne volt igazi síléce, hanem hordó dongára szerelt bőrdarabba dugták bele a lábukat és úgy csúszkáltak lefelé a hegyről.
– Gyermekei tovább vitték az Ön sport szeretetét?
– Lányom testnevelő tanár Tiszaújvárosban. Fiam természetjáró lett, sőt tájékozódási futással is foglalkozott. Ő munkahelyi elfoglaltsága miatt abbahagyta az aktív sportolást.
– Ön jelenleg is túrázik?
– Igen, de nem gyalog túrázom, hanem kerékpározok! Nagyon hosszú túrát már nem tervezek, csak 30-40 km-eset.