Abaújszántóra kell menni, ha jó bort akar kortyolni, szigorúan csak kortyolni az ember. Rossz bort is talál ott a vándor, ha nagyon keres, vagy éppen alkoholista, de a Tokaj-hegyaljai bor csak jó lehet. A Stop munkatársa hétvégén Szent Ivó tiszteletére járt az V. Szántói Ivó Napokon.

Elöljáróban be kell vallani őszintén, életemben nem hallottam Szent Ivóról. Azt gondolhatnánk, hogy összefüggésben van a borral, ha már a Világörökség Része kitüntető cím birtokosa, a Tokaj-hegyalja nyugati záró hegyének, a Sátornak tövében ivó napokat rendeznek. Ám a hegybíró kiábrándított sokakat a hétvégén Abaújszántóra látogató borturista hadból.

Francia és a jogászok védőszentje, aki inni sem ivott

Szent Ivó eredetileg Yvo Helory 1253-ban Bretagne-ban született. Filozófiát, teológiát és egyházjogot tanult Párizsban, majd szülőföldjén egyházi törvényszéki bíró lett. Ellenszolgáltatás nélkül vállalta a nincstelenek képviseletét, majd pap lett. Ispotályt épített és a betegek gondozására fordította minden idejét.

1347-ben avatták szentté az életében szigorú önmegtartóztató életet élő, húst nem evő, bort nem ivó férfiút. Minden jogszolgáltatásban tevékenykedő védőszentje.

Borlovagrend vette fel a nevét

Abaújszántón tizenkét borászkodó polgár határozta el évekkel ezelőtt, hogy létrehozza a Szent Ivó Borlovagrendet. A lokálpatrióták azóta minden évben Szent Ivó napjához kapcsolódva tiszteletbeli borlovagokat választanak. A borlovagrend tiszteletbeli tagja többek között Janicsák István, Koós János, Varga Miklós, Vikidál Gyula énekesek, valamint Csepregi Éva énekesnő, aki egyébként a város szülöttje. Tiszteletbeli tag még dr. Nemcsók János professzor, valamint Soltész Zoltán polgármester és Szunyogh Szabolcs jegyző is.

Abaújszántó városa a borlovag avatás nemes aktusához csatlakozva a Szántói Ivó Napokat. Idén május 19-20-án már az ötödiket.

Így kapcsolódik a szent ember és a bor kultusza.

Amikor mellbe vág a felismerés: a levegőben oxigén is van, a bor anyatej

Pénteken délelőtt eső fogadja a megfáradt vándort a Sátor tövében elnyúló kisvárosban. Az első megdöbbentő felfedezés, hogy itt van oxigén is a levegőben! A budapesti szmoghoz szokott tüdő nehezen is szokja meg, de megszokja. Bizony kérem, harapni lehet a levegőt.

Csak délután kezdődnek a kulturális programok. Addig a városkát járom. Hökkenten veszem tudomásul, hogy még utca is van elnevezve rólam. Kis szépséghibája, hogy a Szemán I. utca névadója Szántói Szemán István, a nagyapám tudós unokatestvére. De így is jólesik.

Az eső elállt. A nap beragyogja a környéket.

Az Arany János utcai pincesort bevéve betévedek az Angyalos pincébe. A város közkedvelt körorvosa, dr. Angyalos László maga is borlovag, így értelemszerűen bele kell kortyolni a tolmács nevű száraz furmintjába. Valódi anyatej, bár utána perceken belül megemésztené az ember a vasszöget is.

A szomszédságban nyitva a Plaszkó pince is. A tulajdonos, Hollókői László szintén borlovag. Amint bemerészkednék, ismerős tűnik fel a pince mélyéből, Nyakó István, az MSZP egyébként miskolci szóvivője. Akár jó oka is lenne a búfelejtésének, 33 szavazattal maradt alul a Fidesz-jelöltjével szemben éppen az encsi körzetben, ahova Abaújszántó is tartozik választásilag. Nyakó azonban nem búslakodni jött, egy helyettes államtitkárt kalauzolt a „vidék egyik legprímább pincéjébe”. Le is rohanom a szóvivőt menten, válaszol is a belső információkat firtató, a leendő kormány összetételére vonatkozó kérdésemre, de szavamat veszi, hogy ez mind „embargós”.

Reneszánsz mulatsággal nyitnak az ivó napok

Kortyolgatás közben gyorsan telik az idő. Még összeismerkedem a pincék közt gyakorlatozó várpalotai hagyományőrző csoport, a Zúgó Nyilak Történelmi Íjász Egyesület tagjaival, és már is kezdődik a hivatalos program. „Carpe diem”, avagy élj a mának… címmel időutazást teszünk a középkorban a helyi Kurázsi színjátszó kör és a várpalotai íjászok közreműködésével. Van itt kérem minden, ami kell a középkorhoz, hóhér, boszorkány, sütés-főzés, vásári komédia, középkori zene Béke Csaba lantos kíséretében.

Malacot forgatnak nyárson, búbos kemencében a középkori recept szerint sütik a lángos kenyeret, amit jól megszórnak „koleszterinszegény” feltéttel. (Kolbász, szalonna, ami csak ráfér.) A középkori ruhákba öltözött asszonyok tálcán hordják, körbe, úgy kínálják. Egyikük felhívja a figyelmet arra, hogy ő nem középkorú, hanem középkori asszony.

Üstben székelygulyás rotyog.

A mulatság a színjátszó kör vezetőjét, Széphalmi Ildikót dicséri, aki egyébként a város díszpolgára és az Ilosvai Selymes Péter általános és művészeti iskola tanítója. Itt azonnal meg kell említenünk a tanítónő húgát, Burkusné Széphalmi Imolát, a művelődési ház vezetőjét, az ivó napok főszervezőjét. Ő és munkatársai embert próbáló tempóban szorgoskodtak azért, hogy a város vendégeinek felejthetetlen legyen a két napos rendezvény.

Cigányasszonynak öltözött helybéli kártyát huzat a tudósítóval, hármat. Erősen elgondolkozom a kihúzott lapokon: pap, szépasszony, szőke férfi. A szépasszony még csak-csak, a pappal azonban nincs sok dolgom. A szőke férfi pedig több mint fura. Bár tolerálom a másságot, de magam nem gyakorlom. Így hát pálinka után kiáltok. Igaz, a fogam is fáj. A Vilmos körte elmulasztja.

Talán a pálinkának köszönhetően nem izgat fel különösebben, hogy zavarok támadnak a hangosításban. A színpadon a Teatro Romano, a Miskolci Nemzeti Színház amatőr romatársulata a Don Quiote musicalt adná elő. Miután sikerül leküzdeni a mikroportok és az erősítők antagonisztikus ellentétét, elő is adják. Jól.

Az ágy hirtelen ránt magához úgy szombat hajnaltáj.

Kápolna, Ivó-szobor, érsek, papok, lovagok

A város Tállya felöli bejáratánál eső fogad szombaton kora délután. A Szent Ivó kápolna és az újonnan készült Szent Ivó szobor felavatása készülődik. Maga Alojz Tkác, Kassa érseke jött avatni és áldani. A helyi katolikus plébános köszönti az eminenciás urat, aki szlovák akcentussal olvassa a magyar nyelvű liturgiát, majd szlovákul köszönti az egybegyűlteket.

A kápolna és a szobor megáldása után László atya szól. Ő az országszerte ismert László atya, aki Budaörsről felszállva egy „Ancsán” már esketett is a levegőben. Saját műsora van az Echo TV-ben. Abaújszántó mellett, Aranyos településen ifjúsági tábort működtet és füves repülőteret. Repkedni szokott a Zemplén felett. Az ő támogatásával hozták létre Aranyosban a Simándi emlékházat is.

László atya most aktuális beszédet mond a lelkek megnyomorodásáról. Mondhatni aktuálpolitizál is, hiszen szóközben megpillant egy fehér esernyőt, amin az MSZP logója, a vörös szekfű virít. Éppen a Sátánról beszél, amint felfigyel. „Lucifer…kó. Hopp. Most rosszat csináltam. Luciferkó”, mondja majd íves beszédét avval fejezi be, hogy „mint gyakorló pilóta mondhatom néktek, a felhők felett mindig kék az ég.”

Ezután Soltész polgármester úr jó Tokajival töltött faragott csobolyót nyújt át a kassai érseknek. Közben felhők el, nap elő, szél feltámad. Az egymással békésen megférő magyar és szlovák állami zászlók a város zászlajával együtt csak úgy lobognak. A felettünk magasodó Sátoron legalább hétféle zöldet számolok meg.

Olimpiai bajnok öttusázó, labdarúgó válogatott kapus, Szepsi polgármestere

A hegybíró hoppmester a borlovagokat szólítja. Három új borlovagot avatnak. Fábián László olimpiai bajnok öttusázó, Veréb György, a DVTK és a magyar labdarúgó válogatott egykori kitűnő kapusa és Zakariás István, Szepsi város polgármestere meghatódva veszi magára a köntöst, a nyakláncot, a süveget és fogja kézbe a kupát. No, ha a kupából kell végig kóstolniuk a 24 pince válogatott borait, szépen néznek majd ki a végére, gondolom, de azonnal kiderül: egy decis metszett pohár a kóstoló pohár. Magam is kézbe veszek egyet és elindulok a másfél kilométeres túrára. Szúnyogh Szabolcs jegyzővel még megvitatom, hogy milyen borra számíthatunk. „Mindegyik jó, mindegyik más”. Nagy levegő és indulhat a borgyönyörtúra.

Egy részeg akad csak, de az becsülettel kiüti magát

Már a túra első állomásán, a Spisák pincében megelégedetten kortyolgatom az édes furmintot. Zöld hagymás zsíros kenyérrel meg is alapozom a továbbiakat. A pincében jó ha tíz fok van és úgy 80 százalékos páratartalom. Akkurátusan megcsodálom a mindenen megtelepült nemes penészt, azt, ami a Tokaji bor zamatát adja, majd felsétálok a húsz lépcsőn. Megcsap a meleg.

A másik állomáson, a Kobza pince mellett egy fiatalember dől el, mint a zsák. Erősen ürít a bemeneti nyíláson. Nem olvashatta a borivók tízparancsolatát, éhgyomorra ihatott, vagy igen sokat, esetleg azt gondolta, erősebb a bornál. A bor győzött. Ájultan hever a vízelvezető áruk partján.

A Kobza-pince kettő pince egyszerre, apa és fia, Dénes és Imre is borászkodik. Boruk előtt le a kalappal.

A Pendits Kft pincéjénél hájjal kenegetnek, az édes szamorodnira azt hiszen, aszubor. A Veréb és a Kádár pince csak fokozza a hatást. Ízorgia tombol a számban, végtagjaim kellemesen zsibonganak. Bizony, igaza van annak, aki azt mondja: kis mértékben orvosság, apránként nagymértékben gyógyszer az abaújszántói Tokaj-hegyaljai bor. Szabályosan pezseg a vérem. Paráználodhatnékom is támad, de menni kell tovább.

A Palkó pince következik, magának a borlovagrend nagymestérenek, Lengyel Ottónak a pincéje. Kassa város egykori szőlőbirtokán, a Kassai dűlőben született arany érmes hárslevelűt kortyolok. Könnyed, már-már franciás bor tokaji ízekkel fűszerezve. Kiváló. Kár, hogy nincs palackozva, vinnék belőle.

Tovább a Lipták pincéhez. Lipták László, na ná, hogy borlovag, a bora is ehhez illik. Kell, hogy vegyen az ember a Tokaji édes cuvee-jéből. Igen szép bor.

Már a Pincék közben járok. A Belovecz pince után még benézek a Plaszkó pincébe. Hollókői László borai szintén szépek, ilyen lehet a valódi anyatej. Palackozva is kínálja, hát veszek, édes és száraz szamorodnit.

Aztán tizenkét pince után feladom.

Nyílván az erős szalonspiccnek köszönhetem, hogy majdnem fellépek a Zemplén Táncegyüttessel, de csak ülök csendesen és levegőzök. Elmélázok még a Pincék köz látványán. A nagy sárga pinceházról az a hír járja, hogy az bizony magának Orbán Viktornak az érdekeltségébe tartozik. Pontosabban a feleségének van bizonyos része a pinceházat megvásárolt cégben. Ám spiccesen nem politizálok, ahhoz hideg és főleg tiszta fej kell.

A cigány jósasszonyt ezúttal elhessegetem. Kinek hiányzik még egy szőke férfi jóslata.

A Princess együttes műsora köti le a figyelmem. Szép látvány a három hegedülő grácia, ám a műsoruk gépiesnek tűnik.

Nem úgy a pécsi Vivat Bacchus énekegyüttes. A négy fiatalember főleg középkori bordalokkal rukkol elő, ám saját szerzeményeiket a dalok közé csempészik. Az előadás professzionális, jól felépített. A fiúk egyébként most készülnek egy közös albumra Ákossal.

Hallani fogunk még róluk.

A Vivat Bacchus után utcabál kerekedik.

A pincék sorra bezárnak.

Éjfél tájban az ágy ismét magába ránt.

Jövőre újra el kell jönni Abaújszántóra, gondolom, majd borgőzős álomba zuhanok.

Kép és szöveg: Szemán László (www.stop.hu engedélyével)